Biohulladék magazin

« vissza
Komposzt-minőségbiztosítási rendszerek az Európai Unioban

KOMPOSZT MINŐSÉGBIZTOSÍTÁSI RENDSZEREK AZ EURÓPAI UNIÓBAN


Az utóbbi években a biológiai hulladékkezelés, a komposztálás dinamikusan fejlődött az Európai Unió országaiban. Pontos adatok csak az EU15-ről állnak rendelkezésre, az újonnan csatlakozott országok adatairól jelenleg készülnek a statisztikák.
Az EU15 legfrissebb adatai szerint jelenleg az összes komposztálható kommunális hulladékból, megközelítőleg 50 millió tonnából a tavalyi évben 17 millió tonna konyhai biohulladék, 4 millió tonna zöldhulladék került komposztáló telepre, anaerob hasznosításra pedig 3,5 millió tonna kommunális biohulladékot szállítottak. A biohulladék kezelő telepek száma a tavalyi évben 2500 volt, amelyek a 24,5 millió tonna biohulladék kezelésével a keletkező mennyiség 42%-át (!!!) hasznosították.

A biohulladékok hasznosítása szempontjából az Európai Uniós országokat 3 kategóriába sorolhatjukoszthatjuk. Az 1. csoportba tartozó Ausztria, Belgium (flamandok), Dánia, Németország, Luxemburg és Hollandia rendelkezik a szelektív gyűjtés és a komposztálás teljeskörű törvényi szabályozásával. Hollandiában például az elmúlt három évben a szelektív gyűjtésre átállt háztartások csatlakoztatott lakások száma 0%-ról 95 %-ra (!) nőtt.
Belgium (vallonok), Finnország, Franciaország, Olaszország, Svédország és Nagy Britannia tartozik a 2. csoporthoz. Ezekben az országokban a biohulladék kezelés jogszabályi háttere részben már rendelkezésre áll, de a gyakorlati megvalósítás még kezdeti stádiumban van. Ehhez a csoporthoz tartozik Magyarország is.
A 3. csoportba tartozó országok, Görögország, Spanyolország és Portugália jelenleg még a jogszabályok előkészítésén dolgoznakik.

Az 1. csoportba tartozó EU országokban egyértelműen bebizonyosodott, hogy mind az előállítók, mind a felhasználók a biohulladékok hasznosításának elterjedésében a komposzt minőségbiztosító rendszerek bevezetését tartják a legfontosabb feltételnek.
Az elmúlt évek marketing kutatásai kimutatták, hogy a komposzt felhasználók 95-100%-a keresi a független minőségbiztosító szervezetek ellenőrzését és minősítését igazoló védjegyet a terméken. Ebben a cikkben 5 EU tagállamország, Németország, Ausztria, Hollandia, Belgium, Dánia komposzt-minőségbiztosítási rendszerét mutatjuk be.


A minőségbiztosítási rendszerek működése:
A komposzt minőségbiztosítási rendszerek a szerves hulladékok kezelésének minden lépcsőjét érintik:
• szelektív hulladékgyűjtés;
• komposzttelep üzemeltetése: az üzemeltetés során előforduló hibák a komposzt minőségen megmutatkoznak, a higiéniai feltételek teljesítése a telep dolgozói szempontjából fontosak;
• marketing: a fogyasztók keresik a védjegyet;
• PR munka, közönségkapcsolat: a komposztokról alkotott pozitív kép kialakítása;
• a komposzt felhasználása: a szakszerű felhasználáshoz szükségesek a minősítés során elvégzett analitikai vizsgálatok;
• a komposztok minősítése: csak a beltartalmi mutatókkal és ezek állandóságával biztosítható a minőség;
• komposzt politika: a vizsgálati eredmények statisztikai elemzéséből állítható elő a szabványokhoz és rendelettervezetekhez a vitaanyag;
• a minőség tanúsítása: a tanúsítás előfeltétele a minősítő rendszer kialakítása.


A minőségbiztosítási rendszerek legfontosabb feladata a környezet védelme és a talaj termékenységének megőrzése, a következő szempontok szem előtt tartásával:
• a komposztok talajszennyező hatását minimalizálni kell;
• a külső ellenőrzésnek függetlennek kell lennie a telep üzemeltetőjétől;
• a különböző komposzt minőségbiztosítási rendszereknek harmonizálniuk kell egymással.

A minőségbiztosítási rendszerek elemei:
• nyersanyagok vizsgálata;
• káros anyagok szintjének meghatározása és ellenőrzése;
• tápanyagtartalom vizsgálata;
• a komposzt előállítás ellenőrzése;
• külső ellenőrzés;
• belső teljes körű üzemeltetési ellenőrzés (termelés, anyagmozgatás stb.);
• védjegy odaítélése;
• a beltartalmi mutatók feltüntetése felhasználási javaslatok;
• a komposztüzem vezetők képzése;
• éves minősítés;

A minőségbiztosítási rendszereknek a következő feladatokat kell ellátniuk:
• az analitikai és a minősítő módszerek meghatározása, a laborok tesztelése (körteszt);
• az egységes mintavétel és módszertan megalkotása;
• központi adatbázis kiépítése;
• a büntetések meghatározása arra az esetre, ha az üzem a követelményeknek nem felel meg;
• a felügyelet formájának kidolgozása;
• a rendszer megfelelőségét az EN 45011 szabványnak (akkreditáltatása EN 45011 szerint), önkormányzati és állami elismerés.

A komposzt marketingnek szüksége van az állandó minőségű, ellenőrzött termékre a következő okok miatt.
• alapot képez a közönségkapcsolatokhoz, jó érvelési lehetőséget nyújt;
• a védjegy pozitívan befolyásolja a vásárlók hozzáállását;
• a rendszeres analízis garantálja a jó minőséget;
• a vizsgálati eredményeket tartalmazó adatlap az alapja a termék tanúsításnak és a felhasználási javaslatoknak.

A szelektív biohulladék-gyűjtés és a komposzt minőségbiztosítás gyakorlata az EU országokban

A szerves hulladékok szelektív gyűjtését csak 2 országban - Hollandia, Luxemburg - szabályozzák törvényi szinten (Hollandia, Luxemburg), Németországban és Ausztriában pedig tartományi rendeletekben., de Aaz EU országok többségében az állami szabályozás csak közvetve teszi kötelezővé a szelektív biohulladékgyűjtést és azok hasznosítását teszi, (hiszen)azáltal, hogy a biohulladékok lerakókba történő ártalmatlanítását és az égetését tiltják.

A komposzt minőségbiztosítási rendszerekának fejlődésében az egyes országok között jelentős eltérések vannak. Mivel Németország ban indult elsőként kezdett foglalkozni a komposztálással, itt működik a legtöbb komposzttelep, így ezért az EU országok többsége a német rendszert vette át a saját joggyakorlatához igazítva.
Németországon kívül Ausztriában, Belgiumban és Hollandiában is létrejöttek önálló, a komposztok minőségbiztosításával foglalkozó szervezetek jöttek létre.

Ország
Minőségbiztosító szervezetek
Ausztria KGVÖ (Kompost Gütesicherung Verband Österreich); Szabványok (ÖNORM)
Belgium VLACO flamand szervezet a bio és zöldhulladék komposzt minőségbiztosítására
Dánia Jelenleg megalakulóban a DAKOFA szilárd hulladék munkacsoportja révén
Németország RAL - Német Szabványügyi Hivatal; BGK (Bundesgütegemeinschaft Kompost e.V.)
Hollandia KIWA- ellenőrzés, minősítés
VVAV- hulladékgazdálkodási szervezet (üzemek működtetése stb.)


A minőségbiztosítási rendszerek az egyes országok szabványain, illetve a törvényi szabályozáson alapulnak.

Az EU országok többségébenEzekben az országokban a komposztoknál 1 vagy 2 minőségi osztályt különítenek el, de a piaci tapasztalatok azonban egyértelműen azt mutatják, hogy a vásárlók csak a jobb minőséget keresik, ezért pl. Belgiumban már csak 1 minőségi kategóriánál ítélik oda a védjegyet.


Ausztria I., II., (III:), minőségi osztály, A és B típus
Belgium 1 bio- és 1 zöldhulladék komposzt kategória
Németország Friss és érett komposzt, mulcs, szubsztrát (adalékanyag) komposzt kategóriák
Hollandia 2 kategória: minősített komposzt és kiváló minősített komposzt

A minőségbiztosító rendszereket az ellenőrző és monitoring rendszerük minősíti. Piackutatásokkal igazolták, hogy a felhasználók részéről a legfontosabb követelmény a szervezet függetlensége és a külső ellenőrzés, amely magába foglalja a mintavétel, az akkreditált labor analízis és értékelés, illetve a termelésellenőrzés függetlenségét is.
Németországban a BGK ellenőrzése csak a független mintavételt és analízist foglalja magába, mert a RAL filozófiája a végtermék minősítésére helyezi a hangsúlyt.

Hollandiában a komposztálási eljárás t is ellenőrizése soránik, oly módon, hogy a az üzemek maguk végzik a mintavételt, majd a mintákatát vesznek és akkreditált laboratóriumban bevizsgáltatják. A függetlenség ennél a rendszernél sem biztosított, hiszen a mintát az üzem saját maga veszi, bár a KIWA évente 8 alkalommal teljes körű ellenőrzést is tart, mintavétellel és vizsgálatokkal.

Belgiumban 2két éves két lépcsős ellenőrzési rendszer működik, az első évben a komposztálás folyamatát, a második évtől pedig csak a komposzt minőségét ellenőrzi a VLACO.

Az osztrák minősítési rendszer a német gyakorlathoz hasonlít azzal a különbséggel, hogy az üzemek vezetőinek kötelező elvégezni egy minősítő tanfolyamot, és speciális üzemi naplót kell vezetniük.


Dánia 3 havonta nehézfémtartalom vizsgálat (Cr, Zn és Cu évente egyszer). Mezőgazdasági hasznosításnál 2000 m3-ként egy vizsgálat. Házikerti értékesítésnél legalább egy alkalommal a szerves szennyezőkre és Salmonella, ill. Faekal-Streptococcus számra is.
Németország 2000 t/év alatt 4-szer, 2000-6000 t/év 6-szor, 6000-12000 t/év 8-szor, 12000 t/év felett 12-szer
Hollandia 5000 tonnánként egyszer, de legalább hatszor nehézfémre, szervesanyagra és foszforra. Amennyiben hosszabb időn keresztül nincs gond, akkor lehet csökkenteni a vizsgálatok számát.
Nyersanyagvizsgálat és folyamatellenőrzés: 8-szor a KIWA ellenőrzi a folyamatot, a jegyzőkönyveket és a komposztot.
Évente egyszer KIWA komposzt analízis

A minőségi követelmények összehasonlítása
Az említett 5öt országban a komposztok minőségi követelményei jelentősen különböznek egymástól a paraméterek prioritásában és a megengedett mennyiségek tekintetében is. Dániában pl. a szerves szennyezőanyagok jelentik a legnagyobb problémát, míg Németországban a higiéniai követelmények.
A határértékeket kétféleképpen módszerrel határozhatóták meg,: abszolút értékben, amelynek a túllépése azonnali kizárást jelent, vagy irányértékben, amelyet esetleg túl lehet lépni, az egyes esetek megítélése pedig a minőségbiztosító szervezetek szakmai kompetenciájába tartozik.
Ez utóbbi megoldás racionalitása miatt egyre jobban elterjed, hiszen a komposztüzemeknek nincs befolyásuk a nyersanyagok szennyezettségére, így a legtöbb esetben indokolt az eseti elbírálás.

Szennyeződések
Az öt ország határértékeinek összehasonlításakor két szempontot kell figyelembe kell vennünk két szempontot:, az egyik az az, hogy az értékeket szárazanyagra, vagy szervesanyagra vonatkoztatva adják-e meg, illetve abszolút értéket vagy irányadó értéket jelöltek-e meg.

Ország Cr Ni Cu Zn Cd Hg Pb
Ausztria 70 42 70 210 0,7 0,7 70
Belgium 70 20 90 300 1,5 1 120
Dánia 100 30 1000 40000 0,8 0,8 120
Németország 100 50 100 400 1,5 1 150
Hollandia 50 10 25 75 0,7 0,2 65

A nehézfém határértékek (ppm)



Ausztria 4 mintavétel számtani átlagát veszik, amely nem haladhatja meg a nehézfém határértékeket, az egyes mintavételek pedig a határértékek 50%-át.
(Az értékek 30% szervesanyagra vonatkoznak.)
Belgium Abszolút határértékek a Belga Mezőgazdasági Minisztérium irányértékei alapján.
Dánia Irányadó értékek
5 mintavételből legalább a minták 75%-a nem haladhatja meg a nehézfém határértékeket, az egyes mintavételek pedig a határértékek 50%-át.
(Az értékek szárazanyagra vonatkoznak.)
Németország Irányadó értékek, a minták 1 nehézfémnél a határértéket 10%-kal haladhatják meg.
(Az értékek 30% szervesanyagra vonatkoznak.)
Hollandia A határértékeket 1 esetben 1,43-as faktorral szorozva túlléphetik
(Az értékek szárazanyagra vonatkoznak.)

Összességében elmondható, hogy Európában régóta működő, ezáltal évtizedes tapasztalatokkal rendelkező, jól bevált minőségbiztosítási rendszerek garantálják a piacra kerülő komposztok minőségét. Nem véletlen, hogy ezekben az országokban lényegesen kisebb a bizalmatlanság, kevesebb az ismeretek hiányából fakadó előítélet a szerves hulladékokból készült talajjavító anyagok, a komposztok iránt. Ez természetesen a komposztvásárlás és –felhasználás mértékében is igen jól tükröződik, ami a komposztáló telepek gazdaságos, sőt nyereséges működése szempontjából sem elhanyagolható körülmény. Magyarországnak, ezen belül az egyetlen hazai komposzt minőségbiztosítással foglalkozó szervezetnek, a Magyar Minőségi Komposzt Társaságnak tehát egy olyan minőségbiztosítási rendszert kell kialakítani, amely ötvözi a fenti példák előnyeit, ugyanakkor gazdasági és gyakorlati szempontból is a legjobban illeszkedik az itthoni körülményekhez.

A következő számunkban részletesen beszámolunk a magyarországi komposzt minőségbiztosítási rendszer kialakításának első lépéseiről.


Alexa László


.:: © ProfiKomp H-2100 Gödöllő, Perczel Mór utca 107.